Blog

ABU DHABI ÉS DUBAI – EGY UTAZÁS NAPLÓJA

SEBESSÉG, SZENTÉLY ÉS SZILUETTEK – UTAZÁSUNK ELSŐ NAPJA

Első nap, rögtön a nulladik után. Ez az utazás ugyanis késő este indul, már megalapozva e néhány nap misztikusságát. Egy fedélzeten töltött éjszaka után érkezünk meg Dubai csodálatos repülőterére. Napfelkeltében láthatjuk a város lenyűgöző sziluettjét, amely beleég a retinánkba, s valahogy nem érezzük az elmúlt éjszaka alváshiányát. A repülőtéren minden gyorsan és zökkenőmentesen zajlik. A bőröndöket hamar átvesszük, kiérve pedig már vár ránk a transzferbusz. Egy kellemesen eltöltött reggeli a Dubai Marinán segít ráhangolódni a következő napok különlegességére.  

Abu Dhabi – A nagyság csendje

Erősen indul az Emirátusok meglátogatása. Első állomásunk a Sejk Zayed Nagymecset. A képek alapján gyönyörűnek tűnik, a valóságban... egyszerűen lenyűgöző.

Fehér márvány, aranyozott oszlopok, tükörtavak, hatalmas kupolák, és - a sok érdeklődő ellenére - nyugalom, amit nehéz szavakba önteni. A világ egyik legnagyobb mecsetjében sétálni, s látni a fény játékát a mennyezeten – olyan élmény, amit elfelejteni nem lehet.

Meghökkentő a gazdagság, amivel épült, minden apró részlet kifinomultan kidolgozott. Ott állni a központi udvaron, és érezni azt, mennyire túlmutat az építészeten – ez tisztelet, hit, szépség és béke egyben.

Heritage Village – Az Emirátusok öröksége

Ezután egy igazi időutazáson vehetünk részt. Ellátogatunk az Abu Dhabi-i Heritage Village-be, ami a város szívében, a modern felhőkarcolók árnyékában egy kis szelet múltat őriz. Amint belépünk a falakon belülre, mintha hirtelen több évtizedet lépnénk vissza az időben.

A falu célja, hogy bemutassa, milyen volt az élet az Egyesült Arab Emírségekben az olajkorszak előtti időkben. A forró déli nap ellenére árnyékos ösvényeken sétálva felfedezhetjük a beduin sátrakat, pálmalevél kunyhókat, és megnézhetjük, hogyan dolgoztak a helyi kézművesek: fazekasok, fémművesek és szövők. A legérdekesebb talán az, amikor élőben láthatjuk, hogyan készül a hagyományos arab kerámia – az agyag illata, a korong forgása, és a mester kezeinek nyugodt magabiztossága magával ragadó.

A séta során eljutunk egy kis oázisszerű részhez is, ahol datolyapálmák alatt lehet megpihenni. Innen csodás kilátás nyílik a Corniche tengerpartra és a felhőkarcolókra – egyszerre találkozik a múlt és a jelen.

A faluban található kis múzeumban régi ruhákat, fegyvereket és használati tárgyakat állítottak ki – minden egyes darab egy külön történetet mesélt el. Található itt egy régi vízkerék is. Bemutatják, hogyan öntözték a földeket a sivatagban. Hihetetlen, mennyi találékonyság volt abban, hogyan éltek a zord körülmények ellenére.

A nap végén megkóstolhatunk egy csésze friss arab kávét datolyával. Felemelő kávét szürcsölgetve ülni a homokszínű falak között, hallgatni a távolból hallatszó fuvolaszót.

A Heritage Village nem csupán egy turistaattrakció – egy kapu a múltba, ahol az ember jobban megérti ezt a különleges országot és annak gyökereit.

Ferrari World – Amikor az adrenalin felülír mindent

Napunk zárása a Ferrari World a Yas Island-en. A Formula Rossa nevű hullámvasút, a világ leggyorsabbja, 240 km/órával halad. Útközben elhaladunk a Yas Marina pálya mellett. Erre járva könnyen megérthetjük, hogy az Abu Dhabi Nagydíj miért a Forma-1 versenynaptár egyik legjobban várt eseménye. A pálya élőben még inkább érzékelteti, többről van szó, mint egy verseny, valójában a sebesség, a luxus és az Egyesült Arab Emírségek gazdag kultúrájának ünnepe, amelyet még inkább átérezhetünk, ahogyan a nappal estébe fordul át a futam alatt.

Ez a nap olyan más volt, mint a többi. Félig éberen, félig álomszerűen repülni a felhők felett, a csillagok alatt az este csendjében, nagyon jó alap egy különleges túra indításához. Napfelkeltében látni Dubai- t madártávlatból varázslatos. Elfogyasztani reggelinket a Dubai Marina-n olyan érzést kelt, mintha minden rólunk szólna, olyan béke költözik belénk, hogy már az első nap magunk mögött tudjuk hagyni a mindennapi gondokat. Megismerve Abu Dhabi- t egy csendes, méltóságteljes főváros rajzolódik ki előttünk, utána a Ferrari World hangos, lendületes világa méltó befejezése a napnak. A szállodába érve érezhetjük az arab vendégszeretet, s ekkorra már teljesen a tudatában vagyunk annak, hogy ez az utazás mennyire mélyen rólunk szól, utat teremt saját magunk közelebbi megismerésére.

A VÁROS, AMELY SOHASEM ALSZIK - UTAZÁSUNK MÁSODIK NAPJA

Abu Dhabi- i ébredés után a reggelinket a szállodában fogyasztjuk el, s ma valóra vállhat sokak bakancslistás álma. Az arab ízek után autóbusszal útra kelünk, s egy másfél órás utat követően meg is érkezünk Dubai- ba, amely a futurisztikus építészet, a luxus és az arab kultúra különleges egyvelege. Feljutni a The View at The Palm 52. emeletére igazán különleges élmény. A tudat, hogy ma testközelből is láthatjuk a pálmafa alakú szigetet, már kora reggel ébredéskor belénk költözik s izgatottsággal tölt el, a Palm Tower épületéhez közeledve azonban egyre csak nő a várakozás. Ez a torony a híres Palm Jumeirah mesterséges szigeten áll. Kilépni a teraszra lélegzetelállító. Egyszerűen nincsenek szavak. 240 méter magasan állni s látni, hogyan terül el előttünk a Palm Jumeirah teljes sziluettje, mintha csak egy óriás rajzolta volna meg. A látvány, ami itt fogad minket: az ikonikus Atlantis The Palm Hotel, türkizkék víz, a Marina felhőkarcolói, a háttérben pedig a Burj Al Arab. Mindenhol csak fények, víz, csillogás – és a sivatag nyoma sehol.

Van egy kis kávézó is odafent. Igazi chill élmény itt leülni egy csésze teával és belemerülni a látványba: mennyire messzire utazik az ember ilyenkor…

A kiállítórészen lefele menet még betekintést lehet nyerni a Palm Jumeirah építésének történetébe, amely természetesen elképesztő mérnöki teljesítmény. A sziget létrejötte több évig tartott, tonnányi kő és homok, és mégis: ma egy élő, lélegző városrész. A végén ajándékozzuk meg magunkat a kis ajándékboltban valami aprósággal, hogy mindig emlékezzünk arra, ami ma itt fogadott minket.

Ezt követően, mintha egy mesébe lépnénk bele. A Souk Madinat Jumeirah olyan, mint egy valóságos arab mese, amelyben az illatok, a fények, a hangok és az árnyékok egy titkos világ kapuját tárnák fel.

Ahogy belépünk a souk (azaz bazár) boltíves kapuján, hirtelen elfelejtjük, hogy a 21. században vagyunk. Faragott faoszlopok, színes üveglámpák, ódon boltívek és a mennyezeten függő selyem zászlók fogadnak – mintha Agrabah utcáin járnánk. A levegő tele van rózsa, oud (arab parfümolaj) és fűszerek illatával, miközben halk arab zene szűrődik ki a kis boltocskákból.

A bazár zegzugos folyosóin sétálva minden sarkon egy újabb kincs rejtőzik. Egyik boltban kézzel szőtt perzsa szőnyegek, a másikban aranyozott teáskészletek és díszes sárgaréz lámpások sorakoznak – mintha csak a dzsinnt keresnénk bennük. Egy arab kereskedő mosolyogva kínál meg datolyával, miközben egy másik üzletben selyemsálakat lehet felpróbálni, amelyek olyan könnyeden lebegnek körül, mint a varázslat.

A legvarázslatosabb talán mégis az, amikor kilépünk a hátsó udvarra. Ott csillog a lagúna, és a víz felszíne gyengéden visszatükrözi a környezetet, a háttérben pedig – mintha csak a mesék palotája lenne – feltűnik a Burj Al Arab teljes pompájában, mint egy lebegő hajó a sivatag szélén.

Leülni itt egy hangulatos, félig nyitott étteremben, ahol grillezett bárányt lehet enni sáfrányos rizzsel és mellé rózsavízzel ízesített limonádét inni, minden érzékszervet magával ragad. A levegőben menta és shisha illata száll, és közben egy oud-hangszeres zenész játszik valahol nem messze. Ha most Aladdin felbukkanna a repülő szőnyegén, meg sem lepődnénk…

Később egy autentikus kávézóban rendelhetünk egy csésze arab kávét, amit díszes, aranyszélű kannában hoznak ki – mellette egy tálkányi puha datolyával. Ahogy a forró, fűszeres ital illata felcsap, mintha egyszerre megállna az idő. A kardamomos, enyhén kesernyés aroma valahogy nemcsak az ízlelőbimbókat, hanem a lelkünket is megszólítaná.

Itt ülni, egy keleti bazár szívében, a víz mellett, arab kávét kortyolva…mélyen felemelő és különleges érzés. Nemcsak turisták vagyunk itt –egy régi világ vendégei vagyunk, mely szelíden megnyílik előttünk. A kávét itt elfogyasztani nemcsak egy élénkítő ital, hanem egy rituálé, egy emlék, amit az ember nemcsak ízlel, hanem magában hordoz, mint egy titkos, illatos történetet.

A helyet nehéz itt-hagyni és tovább menni, de még kiemelkedő látnivalók sora vár ránk, amelyek indulásra késztetnek. A Burj Khalifa, a világ legmagasabb tornya, egy mesebeli palota, ami nem aranyból épült, hanem üvegből, fényből és emberi álmokból. Ez következik most.

Ahogy közeledünk hozzá, úgy tűnhet, mintha egy másik világból emelkedne ki. Fentről nézve Dubai olybá tűnik, mint egy játékváros. Ott állni a 148. emeleten: a kilátás... leírhatatlan. Egyszerre végtelen és békés. A város alattunk elcsendesedik, a sivatag a horizonton aranyszínű fátyolként olvad bele az ég kékjébe, és a Perzsa-öböl türkiz vize magával ragadó.

Valami különös csend van odafent. Nem az a városi csend, hanem az a mély, belső nyugalom, amit csak akkor érzel, amikor ráébredsz, milyen kicsi vagy, mégis mennyi mindent átéltél, s erősebb lettél általuk. Egy pillanatra úgy érezhetjük, mintha az Ezeregyéjszaka egy új fejezetét írnánk – egy olyan világban, ahol a mesék már nemcsak könyvlapokon élnek, hanem üveg és acél tornyokban is.

Leülve az üvegfal mellé, elgondolkodtam: vajon mit érzett az első ember, aki azt álmodta, hogy ez az épület valóság lehet? Milyen volt először megálmodni ezt a fényből és égboltból készült tornyot?

Talán hasonló, mint most itt ülni, és érezni, hogy minden lehetőség nyitva áll előttünk. Mert ha egy sivatagból ilyen város születhet, akkor a legmerészebb álmaink is egyszer valóra válhatnak.

A napunk azonban még korántsem ér véget. Ma este ismét egy történetbe csöppenhetünk – ezúttal vízen ringatózva, a múlt és jelen határán, egy tradicionális dhow fedélzetén. Az est kezdetétől úgy érezhetjük, mintha egy keleti legenda lapjai közé kerülnénk.

A hajó, amely fogad minket, sötét, fényesen lakkozott fából készült, díszes faragásokkal, meleg fénnyel izzó lámpásokkal, mintha egy régi kereskedőcsónak lenne az Ezeregyéjszaka meséiből. Miközben a víz finoman ringat, a parton lassan suhan el előttünk a Dubai Creek aranyfényben fürdő világa – minaretek, régi bazárok, modern üvegtornyok, ahogy egymásba fonódnak, mint egy mesemondó szavai.

A fedélzeten megterített asztalok, puha szőnyegek, keleti párnák – minden részletben ott van a keleties vendégszeretet. Amikor elkezdődik a svédasztalos vacsora, úgy érezhetjük, mintha egy selyemkendővel letakart kincsestár nyílna meg előttünk. Gőzölgő biryani, fűszeres csirke, hummusz, baba ghanoush, sáfrányos rákok, friss pitakenyér, datolya és mézes sütemények – az ízek éppúgy ringatnak, mint a hajótest a vízen.

Vacsora közben megannyi fény ölel körül bennünket, a kivilágított épületekről a fények visszatükröződnek a vízen – és közben egyre mélyebbre süllyedünk ebben a titokzatos világban, ahol idő már nem létezik.

Egy ponton megállni egy oldalsó korlátnál a csillogó víz felett, egy csésze mentateával a kezünkben, s csak nézni, ahogy a hajó nesztelenül vágja ketté a tükröződő holdfényt… ott, abban a pillanatban, minden nyugodt. Nincs zaj, semmi sietség, csak a víz, a fűszerek illata, a zene és az ég.

Ez az este nemcsak egy kellemesen eltöltött vacsoráról szól, hanem egy időutazás, egy álom, amiben a múlt hajója ring a jelen városának ölében – ott lenni utasként mesébe illő, mindig más, mindig egyedi.

Nekünk ilyen volt:

Ahogy telt az este, a vacsora utáni percek mintha még varázslatosabbak lettek volna. A hajó tovább siklott a vízen, a háttérben pedig a város fényei szinte együtt lélegeztek a zenével. A hangszórókból modern dallamok csendültek fel – finoman keveredve az éjszaka ritmusával. Volt benne valami nosztalgikus, mintha a város egyszerre visszanézne a régi napokra, miközben a jövőbe nyúl.

A hangulat egyre csak emelkedett – különösen akkor, amikor a személyzet hirtelen megszólalt, és kiderült, hogy valaki a hajón épp a születésnapját ünnepli. Torta gyertyával, taps, nevetés – a fedélzet egy pillanatra egy nagy közös ünnepi asztallá változott. Mindenki mosolygott, még azok is, akik csak külsö szemlélők voltak, megannyi ismeretlen mosoly egy nagy családdá változott. Olyan volt, mintha valaki minket is meghívott volna az élet ünneplésére.

Majd megtörtént az este koronája.

Ahogy a hajó lassan megközelítette a Bluewaters Island térségét, a távolban az óriáskerék – a híres Ain Dubai – megelevenedett. A szerkezet oldalán különféle képek villantak fel: virágok, szívecskék, csillagok, a dubaji zászló – mind egy fényfestéses táncban bontakoztak ki. Már ez is önmagában bámulatos volt.

De akkor megszólalt a dallam, amit mindenki azonnal felismert: Katy Perry – Firework.

A refrén első ütemeivel egyidőben felrobbant az ég. Tűzijátékok szórták szét a fényt a víz és az égbolt között, mintha csillagok potyogtak volna le a mennyezetről. Az emberek a hajón ujjongtak, néhányan felálltak, táncoltak, mások csak csendben nézték, szemükben a csillogással együtt valami mély hála is megjelent.

A dallam, a fény, a víz illata, az emberek öröme, a zene lüktetése… minden összeolvadt. Mintha Dubaj egy pillanatra egyet dobbant volna velünk, és azt mondta volna: „Látod? Ez is a tiéd lehet. Az álmaid. A fényeid. A tűzijáték benned is ott van.”

Abban a pillanatban tudtam, hogy ezt az estét soha nem fogom elfelejteni. Nemcsak azért, mert gyönyörű volt – hanem mert emlékeztetett arra, hogy a varázslat néha ott van, ahol nem is számítunk rá: egy hajó fedélzetén, egy ismeretlen születésnapján, egy Katy Perry dal végén.

Folytatjuk…