Egyiptom, Afrika északkeleti sarkában fekvő ország; központi területe a Nílus völgye és deltája volt az ókori Közel-Kelet egyik legfontosabb civilizációjának otthona, és a keletebbre fekvő Mezopotámiához hasonlóan itt alakult ki a világ egyik legkorábbi városi és írástudó társadalma. A fáraók által uralt Egyiptom mintegy 3000 éven át virágzott, egy sor bennszülött dinasztián keresztül, amelyeket rövid idegen uralmi időszakok váltottak fel. Miután Nagy Sándor Kr.e. 323-ban meghódította a régiót, a városi Egyiptom a hellenista világ szerves részévé vált. A görög Ptolemaiosz-dinasztia alatt Alexandria városában fejlett írástudó társadalom virágzott, de a mai Egyiptom területét Kr.e. 30-ban meghódították a rómaiak. A Római Köztársaság és Birodalom, majd Róma utódállamának, a Bizánci Birodalomnak a része maradt, egészen addig, amíg az arab muszlim seregek Kr. e. 639-642-ben meg nem hódították.
A muszlim hódításig nagyfokú folytonosság jellemezte az egyiptomi vidéki életet. Az egymást követő uralkodó csoportok eltérő etnikai hovatartozása és Egyiptom nagyobb városi központjainak kozmopolita jellege ellenére a vidéki, mezőgazdasági tömegek nyelve és kultúrája - akiknek életét nagyrészt a Nílus éves áradása határozta meg - csak kis mértékben változott az évszázadok során. A hódításokat követően mind a városi, mind a vidéki kultúra elkezdte átvenni az arab kultúra elemeit, és az arab népnyelv végül felváltotta az egyiptomi nyelvet, mint a beszélt nyelv általános formáját. Ráadásul azóta Egyiptom történelme a tágabb iszlám világ része, és bár az egyiptomiakat továbbra is idegen elit irányította - legyen az arab, kurd, cserkesz vagy török -, az ország kulturális közege túlnyomórészt arab maradt.
Tovább olvasom >>
